A szolnoki születésű közgazdász üstökösként ívelő pályája a Magyar Nemzeti Bank bársonyszékéből a Karmelita kolostoron át vezetett a gazdaságirányítás csúcsára. Bár Nagy Márton az elmúlt években szisztematikusan darálta be riválisait és halmozta fel a hatalmi jogköröket, a látványos térnyerés mögött a gazdasági eredmények elmaradása és a „mindent vagy semmit” típusú hazardírozás rajzolódik ki.
A szolnoki születésű Nagy Márton karrierje klasszikus szakmai útként indult, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem után az Államadósság Kezelő Központnál és a versenyszférában pallérozódott, majd 2002-ben került a jegybankba. Tizennyolc éves MNB-s pályafutása alatt a szakma elismerte tudását és munkabírását, Matolcsy György elnöksége alatt pedig egyenesen a „jegybank agyává” és alelnökévé vált. A devizahitelek forintosításától a növekedési hitelprogramig számos kulcsfontosságú projektben játszott meghatározó szerepet. Kollégái már ekkor nehéz emberként és rendkívül ambiciózus szakemberként írták le, aki olykor nyers stílusban, de hatalmas munkabírással dolgozott.
Ő volt az, aki a szakmai stabilitást képviselte Matolcsy olykor elrugaszkodott víziói mellett. A bizalom 2020-ban tört meg, amikor egy hirtelen, máig tisztázatlan hátterű lemondással Nagy távozott a jegybankból, egyes pletykák szerint azért, mert túl korán jelentkezett be mentorának székére.
Orbán Viktor azonban nem hagyta veszni a becsben tartott szakembert, Nagy gazdasági főtanácsadóként a Miniszterelnökségen kötött ki, ahol gyorsan bebizonyította, hogy érti a miniszterelnök nyelvét: olyan növekedési víziókat és nagy ívű terveket vázolt fel, amelyeket a kormányfő hallani szeretett. 2022-re már miniszteri rangban, gazdaságfejlesztési tárcavezetőként tért vissza és azonnal frontot nyitott két régi motoros, Matolcsy György és Varga Mihály pénzügyminiszter ellen.
A Nagy Márton-jelenség lényege a független sajtónak név nélkül nyilatkozó egykori kollégái szerint a könyörtelen érdekérvényesítés. Másfél év alatt olyan területeket kaparintott meg, amelyek korábban Rogán Antalhoz vagy Szijjártó Péterhez tartoztak, így a turizmustól az űriparon át a kereskedelemig minden nála landolt. Varga Mihályt, az ősfideszes pénzügyminisztert szinte teljesen súlytalanná tette.
Csak most, néhány év elteltével tudtuk meg, hogy a hatalmi gőzhenger mögött kongott az üresség.
A miniszter bukásának legfőbb oka a valóságtól való teljes elszakadás volt. Hagyatéka kimerül annyiban, hogy a nevéhez fűződik a tavalyi évre beígért repülőrajt elmélete, amiről maga Orbán Viktor is meggyőződéssel beszélt, aztán az év végére közröhej tárgyává vált. Míg a minisztérium 3,4%-os GDP-növekedést vizionált, a rideg tények 0,3%-os éves átlagot mutattak. Nagy a kudarcot sosem ismerte el: hol a gyengélkedő német gazdaságot, hol a nem eleget fogyasztó magyarokat, hol a jegybank kamatpolitikáját tette felelőssé.
A miniszter által húzóágazatnak szánt autó- és akkumulátoripar a válságok hatására inkább csak lefelé húzta a mutatókat, az infláció ellen bevetett árrésstoppok pedig bár némileg politikai hasznot hoztak, a piaci bizalmat és a szakmai imázsát végleg erodálták. A Budapest Airport 1200 milliárdos visszavásárlása és a testvére holdudvarához köthető magántőkealapok körüli gyanús ügyletek tovább árnyékolták tevékenységét.
Leköszönésekor a tőle megszokott sarkos stílusban vázolta fel saját szerepét, saját maga is összemosva a határt a szakértőként felkért miniszter és a pártkatona között. „Törölte közösségi oldalát és a közélettől is visszavonul Nagy Márton, a leköszönő nemzetgazdaságért felelős magyar miniszter. A hírt a Nemzetgazdasági Minisztérium erősítette meg az Indexnek” – olvashattuk a napokban.
Sokat fogjuk még elemezni az elmúlt négy év bukfenceit, de egy biztos: a szolnoki miniszter ténykedésében borítékolva volt a bukás, távozásakor pedig egy olyan gazdaságot hagy hátra, amely távolabb van az ígért jóléttől, mint kinevezésekor volt.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
